Sokszor előfordul, hogy amikor egy emberhez kötődünk és hirtelen elveszítjük, úgy érezzük a világ üressé válik, s olykor-olykor megkérdőjelezhetjük életünk feladatait, szándékait vagy csupán az idő felhasználása is kizökkent a komfortzónánkból.
Figyeljünk oda: testünk minden esetben jelez!
Az elmúlt egy évben 4 embert veszítettem el az életemből, édesapámat, nevelőapámat, nagyapámat, nagymamámat. – talán a gyakori halálesetek miatt gondolkodtam el azon, hogy vajon mi is lesz a halál után. Tényleg annyira ijesztő, jön a „patás-ember” a pokolban, vagy épp a mennyben éljük a boldogságos mindennapjainkat? Vagy egyik sem történik meg?
Úgy gondolom, a halál után megszűnik a fizikai test, se nem támad fel, egyszerűen elporlad, viszont a lelkünk megmarad, és egy új testben születik újjá, ha dolga van még a Földön. Úgy képzeljük el, mint egy próbatételt, viszont nem kell vezekelnünk, hisz az élet nem erre van rendeltetve, hanem arra, hogy gondtalanul teremtsünk, és ezáltal létrehozzuk az új aranykort, illetve a magunk tempójában, és a magunk esze szerint fejlődjünk.
