A hajléktalanokról…

Amikor Budapestre költöztem első nap észrevettem a különbséget, itt jóval több a hajléktalan, mint vidéken. Kezdetben megviselt a látvány, hiszen sokszor állat módjára élnek közöttünk, és szerintem minden ‘jó lelkű ember’  segíteni próbál nekik a maga módján,  hol egy kis élelemmel, hol egykis apróval.  Viszont amikor erőszakosan lépnek fel velünk szemben,  és rájövünk , hogy már a másik sarkon alkoholra költik az adományunkat, akkor jön a csalódás.  Persze van kivétel,  de úgy gondolom, hogy a mai világban luxus olyan embereknek pénzt adni, akik nem akarnak változtatni élethelyzetükön, sőt egyenesen erre “szakosodnak”, hogy ingyen éljenek. (Egy hajléktalan napi szinten össze tud szedni 6000-10000Ft-ot, a hely forgalmától függően,  valljuk be ezért a pénzért kihívás megdolgozni egy “átlag magyarnak”)
Még mielőtt bárki is megkövezne emiatt, le szögezem:nem az adomány adással van problémám, hanem a felhasználással.
Számomra luxus, hogy más alkoholizálását támogassam a pénzemmel, amiért kőkeményen megdolgoztam. Sokkal inkább ha lehet étellel támogatom őket. Persze akit megismerek, beszélgetek vele, és meghallgatom a történetét is. (még pár száz forint aprót is adok neki, ha látom, hogy megbízható helyre megy)
Sajnos többet nem tudok tenni, hiszen egyedül kevésnek érzem magam,  de úgy gondolom ha mindenki legalább ennyit tenne akkor, jóval kevesebb hajléktalan probléma lenne országunkban, és a Magyar államnak is biztos lenne lehetősége tenni az ügy érdekében.
Segítsünk egymáson,  persze csak annak aki megérdemli. (Lehet sokan elítélnek majd emiatt a posztom miatt,  de úgy gondolom, ami a szívemen a számon…)

Comments are closed.