A csigolyákról

A gerinc csigolyákból áll.
A csigolyák felépítése: a has felé eső
részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a
gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a
két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill. ferdén hátra. A
csigolyatest hátsó felszíne és a csigolyaív határolja a
csigolyalyukat (foramen vertebrale) , amelyeknek összessége
képezi a gerinccsatornát (canalis vertebralis) . Összesen 33-35
csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és
4-6 farokcsigolya. A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és
haránt nyúlványaik tövében egy-egy kis lyukat láthatunk. Két
fejbe futó artéria halad itt (arteria vertebralis) . A hátcsigolyákat
onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és haránt
nyúlványaikon van a bordák ízesülési helye. Az ágyékcsigolyák
csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak.
Míg a csigolyatestek közötti ízületes, szalagos és porcos
összeköttetések a gerinc nyaki, háti és ágyéki szakaszán
többféle mozgást tesz lehetővé, a keresztcsonti és a
farkcsontcsigolyák összecsontosodtak (synostosis) , azok között
elmozdulás nem lehetséges. A keresztcsont és a farkcsont
között kis mértékű elmozdulás fiatal korban még van, de idővel
ezek összecsontosodása is bekövetkezik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.