Gondolatok és hitvallásom a masszázsról, életről…
2009 óta foglalkozom masszázzsal, igen jó kis idő, mármint ha az eltelt évek számára gondolok és úgy érzem, hogy a mai napig tanulok új dolgokat, őszinte leszek, úgy vagyok vele minél többet tanulok, annál több dolgot szeretnék még tudni.
Valahogy mindig is elsiklok az ego felett(tudatosan) , de a tudás megszerzése örömöt okoz, de félre ne értsen, nem abból a célból teszem, hogy tudásommal villogjak, magasabb szintre tegyem magam vagy esetleg fehér köpeny mögé bújva Istent játsszak, sokkal inkább arra szeretném használni tudásom, hogy az embereknek az életükben támogatást tudjak nyújtani hosszútávon.
Abban hiszek, hogy Ön, Én és a masszázsom segítségével, plusz a technika vívmányaival( pl. Bizonyos táplálékkiegészítők, vitaminok.) és a hagyományos praktikákkal, egy jobb minőségű élethez juttathatom.
Ki merem jelenteni, igen ebben hiszek.
Amikor utazás közben kinézek az ablakon, látom, hogy rengeteg elégedetlen ember van aki nem örül úgy az életnek, anyagi gondok, másféle problémák, vagy esetleg túl sokan már megszokásból is rámondják, hogy probléma van.
Ez a probléma csak gondolati síkon jelent problémát, illetve mi magunk tesszük azzá, hogy állandóan ismételjük, így elhozzuk saját magunk számára a poklot. A folyó folyik, megtörténik a víz csobogása, csak mi magunk látjuk bele a téli tájban, hogy hideg…
Sokan legyintenek egyet, mondják nem estél át „nagy” dolgokon az életben, tapasztalatlan vagy. Ezzel pedig mind önmagukat védik. A probléma megoldása szempontjából csakis kifogások sora, ezzel bizonyítják szemléletüket, hogy a Földi életben, mindig valaki más miatt szenvednek (pl.politikusok, etnikumok, stb.). Úgy gondolom a boldog élet kulcsa, nem abban rejlik , hogy mindig más dologban keressük az örömünket, ha már valamit keresünk az már régen rossz. A jelent kell élvezni, azt a jelent amiben mi élünk. Természetesen nem felelőtlenül, de mindenképp élvezni kell. Nos rohanó világunkban egyedül ezt felejtettük el, mindenki dolgozik, hajt, hogy jobb legyen, vásárolni tudjon, és aztán egyszer csak rájön, hogy elrepült az élete és valójában semmije sincs.
Az elmúlt félévben három haláleset, egy rákos megbetegedés, és egy combnyaktörés történt a szűk családomban, egy biztos annyit megtanultam a gondolatok ismétlődése tehet valamit rosszá, és az csakis az egóból származik. Ha ezt le tudjuk küzdeni, tudatossággal, akkor nyert ügyünk van. Az elmúlt hónapokban nem egypáran mondták, hogy összeroppantak volna már ilyen súly alatt. Valójában miért kellett volna összeroppanni? Amikor megszületünk , tudjuk ,hogy valamikor véget ér majd életünk, és azt is tudjuk ,hogy a megtett út a fontos mindenben. A gondolatok árnyékolják be minden, mikor elveszítünk valakit(az önző birtoklás vágya). És miért ne tudnánk legyőzni őket? Sokszor kérdezik tőlem vendégeim, honnan ered ez a kisugárzás, ez a nyugalom még a legrosszabbnak hitt helyzetekben is?
A válasz egyszerű, nem veszem komolyan az életet. Ennek következtében nem gondolkozom olyan dolgokon, amik feszültséget generálnának. Ezt igyekszem minden vendégemnek, beszélő partneremnek átadni, mert élni csakis így érdemes.
Ha tetszett a bejegyzés szóljon hozzá, illetve ossza meg másokkal is. Köszönöm.
