Pszichológia Jegyzet

Tárgya: az egyes életkorok – születéstől a felnőtté válásig –
pszichológiai jellemzése, a személyiségváltozások nyomon követése.

Filogenetikai
fejlődéslélektan: törzsfejlődés ( állati pszichikum fejlődése, emberi
pszichikum kialakulása )

Ontogenezis:
egyedfejlődés ( az emberi pszichikum fejlődése )

Módszerei: alapszempont,
hogy az x korú gyermek alkalmas legyen az adott módszerre. Az első hét évben
nem írásos alapokon nyugszik a vizsgálat. A fizikai állapotból következtetünk a
személyiségre.

Binet-féle intelligencia
vizsgálat: 14 éves korig 3-4 hónapos léptékkel képes lemérni a gyermek
pszichológiai fejlődését. Az életkornak megfelelően bővülnek a feladatok.
Megállapítható, hogy életkorának megfelelően hol tart. A legközelebbi fejlődési
zóna elmélete. 1904 óta Magyarországon is alkalmazzák.

– Megfigyelés: valamilyen tevékenységre épülő ( rajz,
gyurmázás )

– Interjú v. klinikai beszélgetés: ( Piaget nevéhez fűződik
)

– Projektív tesztek: kivetíti a
gondolatát egy adott képpel kapcsolatban

– Mozgáskoordináció műszeres vizsgálata.

a, fordulópont a járás kialakulása, 3 éves kor táján a
beszéd megértése, az „én” megjelenése,

b, fordulópont a tevékenységváltás, az iskola elkezdése,

c, fordulópont a nemi érés.

A fejlődéslélektan feladatai: a pszichikum fejlődésének
vizsgálata.

1. Horizontálisan
( keresztmetszeti irányú vizsgálódás )

    A különböző életkorokban a pszichikus
funkciók egyidejű összehasonlítása.

2. Longitudiálisan
( hosszirányú vizsgálódás )

    Ugyanazon gyermek, ifjú vagy csoport
pszichikus folyamatainak rendszeres

    tanulmányozása.

Azt, hogy kiből milyen felnőtt lesz, 3 tényező határozza
meg:

1. Öröklés: döntően idegrendszeri
adottságok, idegrendszer működése ( központi

                 és
vegetatív), belső elválasztású mirigyek, csont-, izomrendszer, érző

                 és
mozgató apparátus, testalkat stb.

2. Környezet: amibe születünk, és ahogyan élünk.

                    
Személyi és biológiai környezet.

3. Nevelés: irányított – pozitív tartalmi céllal tett

                
környezeti hatás, tehetséggondozás.

Személyiségen az ember valamennyi
pszichés sajátosságát értjük. Az egyedi, a különös és az általános lelki
sajátosságok összessége. A személyiség a lelki élet alapja.

A személyiségfejlesztés
eredményességét alapvetően a gyermek életkori és egyéni sajátosságai szabják
meg.

A személyiséget befolyásoló tényezők:

1. Örökletes tényezők: DNS alapján képességek öröklése,
testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa.

2. Környezet: – tágabb: éghajlat, az ország gazdasági,
társadalmi berendezkedése

                     –
személyes-szociális: rokonság, ismeretség, óvoda, iskola stb.

3. Nevelés: irányított.

Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a
környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását
illetve annak módját biztosítja.

Születéstől a felnőtté válásig, majd az öregedés
folyamatában nemcsak a testi, de a lelki tulajdonságok alakulásában egymástól
jól elhatárolható szakaszokat találunk. Ezekre az életszakaszokra meghatározott
sajátosságok jellemzőek és ezek átalakulásában, fejlődésében meghatározott
törvényszerűségek érvényesülését találhatjuk.

A leginkább elfogadott életkori periodizáció:

Csecsemőkor  0- 1 év

Kisgyermekkor 1 – 3 év         Érzéki érdeklődés szakasza

Óvodáskor  3 – 6
év              Szubjektív érdeklődés
szakasza

Kisiskoláskor  6 – 10
év         Objektív érdeklődés szakasza

Serdülőkor  10 – 17
év           Állandó objektív érdeklődés
szakasza

Ifjúkor  17 évtől
felnőtté válásig 

 A fejlődés üteme egyénenként különböző. A
periodizációval az egyes életkorok nem különíthetők el egymástól teljesen..

Hazánkban ez a felosztás a legelterjedtebb, mert ez a
gyermeki fejlődés alapján alkalmazkodik a magyar közoktatási rendszer
tagozódásához.

a, Újszülöttkor 0 – 1v.2 hónap

A születés rendkívüli változás a
gyermek életében, mert elszakad az anya szervezetétől, a köldökzsinór
elvágásával relatíve önálló lénnyé válik, új életkörülmények közé kerül.

Az újszülött sajátos formát,
alakot mutat, ez a kisgyermekkori forma.

Az újszülött megnyilvánulásait a
veleszületett ( öröklött ) mechanizmusok, a feltétlen reflexek ( szopó,
kapaszkodó, védekező ) irányítják. Ezek teszik lehetővé számára a megváltozott
életfeltételekhez való alkalmazkodást.

Az újszülött aktivitása igen
csekély. Megmozdulásai akaratlanok, önkéntelenek.

Spontán mozgások: nyújtózkodás, rugdalózás, sírás.

Reaktív mozgások: erős érzéki benyomásokra történnek, pl.
erős zaj.

Az újszülött reakcióinak
jellegzetessége, hogy az egész test részt vesz benne, vagyis összreakciók. Csak
később válnak adekváltabb, célirányos mozgásokká.

A másik, hogy akaratlanok ezek a
mozgások, létrejöttükben a nagyagynak nincs szerepe, a gerincvelő egyik
központja irányítja őket, tehát feltétlen reflexek.

A bőrön keletkező tapintási
ingereket már a néhány órás újszülött is megérzi. Fejlett a helyzeti érzékelés,
a hőmérséklet érzékelése. Az ízlelési és a szaglási ingerek is korán hatnak. A
látás érzékszerve napok multával funkcionál. Legkésőbb a hallás érzékelése
jelenik meg.

Tehát a megismerési funkciók
közül ebben a szakaszban csak az érzékelés működik, az újszülött észlelésre még
nem képes. Nem tud különbséget tenni a saját teste és a külvilág tárgyai
között.

Ébrenléti periódusa igen rövid,
érzései és kifejező mozgásai differenciálatlanok.

b, Csecsemőkor: kb.1 éves korig.

Megjelennek a feltételes
reflexek, s velük párhuzamosan ugrásszerű fejlődésnek indul az érzékszervi és
mozgáskoordináció.

Fél év elteltével kezd
funkcionálni az észlelés, az érzékszervek aktív használata     ( látás, hallás, egyensúlyérzékelés )

A kommunikáció megnyilvánulása a
gőgicsélés és a sírás. 10-12 féle sírásforma különböztethető meg.

A második félév vége felé
megjelenik az érzékelés és a mozgás összerendezettsége, a tárgyakkal való
manipuláció.

Az anyával való szoros kapcsolat
folytán indul meg az érzelmek differenciálódása. A szakasz vége felé közeledve
erősödik az utánzási hajlam, amely már a verbális reagálásmódra is kiterjed. A
szavak jelentését még nem érti a csecsemő.

Kisgyermekkor:
kb. 3 éves korig.

A test fokozatosan arányosodik, mégis a kisgyermekkori forma
az uralkodó.

A legszembetűnőbb változás a
beszéd elsajátítása, a járás megtanulása (gyermeki járás ).

Ugrásszerűen nő a tárgyi
ismeretek köre. A hallás tökéletesedik. Az én- tudat és a nemi- tudat kialakul.

Gyorsütemű fizikai növekedés, az
alsó végtagok nagyobb ütemben változnak.

Fő tevékenység a funkciójáték, de
már megjelenik a szerepjáték és a konstrukciós játék kezdetleges formája is.

Megjelenik a szituációs ( szituációhoz kapcsolódó) beszéd.

A tanulás még döntően az
utánzáson alapul, ennek során a kisgyermek egész sor viselkedésmintát,
készséget sajátít el.

Az akarati cselekvés még meglehetősen alacsony szintű.

Tökéletesednek az idegrostok és idegnyúlványok.

Gondolkodása a tárgyak, eszközök
használatával, a beszéddel erősen fejlődik.

Hospitalizációs ártalom:
valamilyen esemény miatt a gyermek kikerül az általa megszokott környezetből és
ez viselkedészavarokat okozhat. (túlzott ragaszkodás stb.

– Születéstől a 3. életévig – a gondolkodás első jeleit a 3
hónapos gyermeknél észleljük, általában felismeri legközelebbi környezete
személyeit, tárgyait. Megállapítja a hasonlóságot és a különbséget. Ez a
gondolkodás konkrét, képszerű. Fejlődik a gyermek manipulációs tevékenysége.
Megkezdi az utánzást majd a megnevezést. A kiáltó, síró hangok mellett
megjelenik a gőgicsélés – ami a beszéd bevezetője. Egyre növekszik a használt
szavak száma, ezek között sok a hangutánzó szó.

Óvodáskor kb. 3 –
6 éves korig.

Az anatómiai alkatot még mindig a
kisgyermekkori forma jellemzi, annak még harmonikusabb megjelenése.

Az idegrendszer fejlődését a
feltételes idegkapcsolatok gyarapodása, gyors kialakulása jelzi, amely mind a
megismerés, mind a cselekvés szférájában jelentősen alakítja a gyermek
pszichikumát.

Az óvodáskorú gyermeknek nagy a mozgásigénye.

Mozgásai mind biztonságosabbá,
harmonikusabbá válnak, finoman összehangolódnak.

A korábban megjelent pszichikus funkciók kibontakozásának
korszaka.

A fő tevékenységi forma a szerep
és konstrukciós játék, ami nagy lendülettel fejleszti az analizáló és
szintetizáló képességét, szemléletes, képszerű gondolkodását, fantáziáját.
Ebben a szakaszban jut el a gyermek az értelmi szinkretizmus fokára: sajátos
világképet alakít ki, amelyben a hiányzó ismereteket meseszerű elemek pótolják.
Az időszak végére a gyermek megtanul különbséget tenni a valóság és a képzelet
világa ( mese, álom, játék ) között.

Az egyre szaporodó ” miért
” kérdések az érdeklődés szélesedéséhez vezetnek, amelyben már a nemi
kíváncsiság is megjelenik.

A magatartást döntően az érzelmek
irányítják, az utánzásos tanulást is az érzelmek vezetik.

A tovább erősödő önállósulási
vágy korlátozása dackorszakot vált ki (első dackorszak ). A dac a jól fejlődő
személyiség mutatója.

A gyermek felismeri saját személyiségének formáját.

Észrevehető a gyermekek közti
különbség: felfogóképesség, mozgékonyság, közlékenység.

Az óvodás a vele egyező nemű
szülővel azonosul, de kisajátítaná a másik szülőt is, és ez feszültséget okoz
mindkét szülőhöz való érzelmi viszonyulásában (érzelmi abivalenciák,
Oidipus-komplexus).

Kisiskoláskor kb.
6 – 10 éves korig

Gyorsütemű fizikai fejlődés ( első alakváltozás ).

Az agy állományában a
homloklebeny jelentősen fejlődik, ami alapja a magasabb rendű értelmi
funkcióknak.

A gyermek társas viszonyai módosulnak, kapcsolatai
szélesednek.

A család, a szülő elveszti korábbi meghatározó szerepét.

A fő tevékenységi formában, a
tanulásban az utánzás már csak alárendelt szerepet kap. A főszerep a szervezett
forma.

A kisiskoláskor kezdő fázisának
pszichológiai sajátosságait az iskolaérettség kritériumai fejezik ki legjobban
pl. szándékos és tartós figyelem képessége, a feladattudat és kötelességérzet,
a beilleszkedési alkalmasság.

A megismerési funkciók jelentősen
differenciálódnak és minőségileg fejlődnek. Fokozódik a tárgyi érdeklődés és a
realizmus.

A gyermek már képessé válik a
fogalmak rendszerezésére, a lényeges és lényegtelen vonások különválasztására,
a dolgok közötti viszonyok felfogására. Az akaratfejlődés egyik megnyilvánulása
a versengésre, rivalizálásra való hajlam jelentkezése.

Erősödik a szociális motiváció
szerepe.

Kialakul az un. kategorikus
erkölcsi felfogás és elemi szinten a közösségi érzés.

– Óvodáskor (3-6 év) – a konkrét képzeletekre alapozott
gondolkodás dominál. A fogalommal még gyakran társul a képzelet.
„Miért” korszak: a kérdések az összefüggések megértésének vágyát
mutatják.

– Iskoláskor (6-14 év) – a korszak elején a gyerekek
gondolkodása még mindig konkrét és képszerű. Az oktatás hatására erősen
megindul a második jelzőrendszer fejlődése. Az elméleti mérlegelés, az ítélet
és következtetés ellenőrzése a lényeges vonások megragadása, az analízis, a
szintézis egyre tökéletesebb gondolkodási műveletekké válnak. Fontos szerepe
van a szemléltetésnek, különben a gyermeknek nehézségei adódhatnak. A fogalmi
gondolkodás képzetekre épül. A tárgyak külsőre történő felismerése mellett
képes a funkcionális hasonlóságot is felfedezni.

A serdülőkor két szakasza:

10 – 13 éves korig pubertáskor

13 – 17 éves korig serdülőkor

Pubertás: nagyjából a
felső tagozatos éveket fogja át. Ezt az életszakaszt viszonylagos testi és
lelki kiegyensúlyozottság jellemzi.

A tárgyi érdeklődés tovább
mélyül, és valamilyen irányban specializálódik. Erre utal a gyűjtőszenvedély, a
gondozó tevékenység, befogadó szellemi tevékenység stb.

Az érdeklődés ebben a periódusban
kifejezetten a külvilágra irányul, a felfedezés, a megismerés vágya mozgósítja
a gyermeket.

Kialakul az elvont – fogalmi gondolkodás.

A mesék helyett az igaz történeteket részesítik előnyben.

Fokozatosan megváltozik a nemi
szerep követelményrendszere, átmeneti elkülönülési tendencia osztja rivalizáló
csoportokra a két nemet, melyeken belül igen erős a szolidaritás érzése.

A gyermeki szerepmagatartás
bomlása is kezdetét veszi. ( önállósági törekvés, a függő viszony lazítása,
megkezdődik a szülőkről való érzelmi leválás).

A szakasz vége felé az érzelmi –
indulati életben feszültség, nyugtalanság lép fel, ami az igen erőssé váló
önállósulási törekvésekkel együtt gyakran vezet konfliktusokhoz mind az
iskolában, mind a családban.

Csökken a dinamika, átmeneti
érdektelenség, flegmatikus viselkedésmód, ÉN központú én-kép kialakítása.

Serdülőkor: a testi
fejlődésben gyors és radikális változások jelentkeznek, (második alakváltozás)
az egész szervezet labilis egyensúlyi állapotba kerül.

A személyiség átstrukturálódik, a
szociális környezet ugyanis felnőttes követelményeket támaszt a felnőttes
testalkatú gyermekkel szemben. Ez együtt jár a teljes lelki átállítódással is.

A legnehezebb feladat a szülőkhöz
való viszony átalakítása – a gyermeki függőség helyett az egyenrangú baráti
viszony megteremtése – és a nemiség megértése.

Központi probléma a
pályaválasztásra és a partnerkapcsolatra való előkészület, az önismeret, a
gyermeki világkép átértékelése. A sok megoldandó probléma miatt gyakori a
befele fordulás.

A személyiségfejlődés más
területeitől eltérően az érzelmi fejlődésben a serdülőkor nem hoz ugrásszerű
változást. A fejlődés vonala ezen a téren folyamatos, inkább mennyiségi, mint
minőségi jellegű.

A felnőtté válás kora. Felső
határa az iskolázottságtól függően meglehetősen változó. Ebben az időszakban
helyreállítódnak a helyes testarányok (harmadik alakváltozás), ez a
harmonikusabb mozgásban is kifejeződik. A fejlett mozgáskoordináció együtt jár
a testi erő és reagáló-képesség növekedésével is.

Sokszor erőfelesleg állapotában
vannak. Gyors regenerálódás jellemzi, rövid időn belül kipiheni magát.
Viselkedésükre jellemző a vakmerőség, meggondolatlanság.

Bekövetkezik a lelki személyiségbeli változás is.

Befejeződik a biológiai érés, kialakul a lelki harmónia.
A megismerési folyamatok mindegyike magas fokot ér el.

Gondolkodásuk sok irányú, minden iránt fogékonyak, érdeklődésük
széleskörű. Az ingerekre gyorsan reagálnak, a valóságot reálisan figyelik,
értékelik. Jellemző a teljes szellemi érettség, az ambíció, a nagyvonalúság, az
életkörülmények megváltoztatására vonatkozó hajlam. Van önálló véleményük, igen
fogékonyak az új dolgok iránt. Ebben a korban illeszkednek be a társadalomba,
felkészülnek a munka tevékenységére. A céltudatosság jellemzi őket, az életben
a lelkesedés. Fontos magatartás és személyiségformáló tényezőként jelentkezik
ebben az időszakban a barátság és a szerelem.                                
Az ifjúkori személyiség központi problémája a társadalmi életbe való
beilleszkedés, amely céltudatos keresés ( válasz-, hely és társkeresés).

– Serdülőkor (12-17 év) – ifjúkor (17-27 év) – a
középiskolások gondolkodását az elvont fogalmak könnyű alkalmazása jellemzi.
Kutatják a kölcsönös összefüggéseket és okokat. Megjelenik a dialektikus
gondolkodás, amely a jelenségeket fejlődésükben, összefüggéseiben és egymástól
való függőségükben ragadja meg.

Személyiség: az ember
valamennyi pszichés sajátosságainak összessége. ( egyedi, különös és általános
)

A személyiség a lelki élet
alapja.

– adottságok

– környezet

– nevelés

a, A személyiség tipológiai megközelítése:

    Vérmérsékleti típusok:

    – szangvinikus: élénk

    – kolerikus: féktelen

    – melankólikus: nyugodt

    – flegmatikus: gyenge

b. A környezethez való viszony szerint:

    Rottler- James féle elmélet

    – belső kontrollos típus: biztos önmagában

    – külső kontrollos típus: kevésnek érzi
önmagát

    Önismereten alapuló személyiségtipológia

c, Jung féle személyiségelmélet:

    A környezet és önmaga viszonyán alapul.

    – extraverzált: kifele forduló – a
környezetének szeretne megfelelni

    – intraverzált: befele forduló – önmaga
normáinak szeretne megfelelni

d, Freud-i személyiség koncepció:

    – pszichoterápia

    – pszichoanalízis – klinikai alkalmazás

A személyiség strukturális megközelítése:

1. Tudatalatti ( ösztön ) én:
velünk született magatartási forma

2. Tudatos (reális ) én: a
világhoz való alkalmazkodás ( neveltetés )

3. Felettes én: értékeink és a
velünk született elem közötti egyensúlyt hivatott fenntartani.

Az összes személyiségelmélet
megegyezik abban, hogy a személyiség körülhatárolt egység, melynek lényeges
jegye más személyiségektől való elhatárolhatósága.

Énvédő mechanizmusok a
személyiség védelmére:

– tagadás – mindennek az
elhárítása

– elfojtás – a kellemetlen
dolgokat igyekszünk elfelejteni

– reakcióképzés – nem megszokott
reakció

– elaboráció – meg nem történtté
tevés

– kivetítés – másra hárítja a
felelősséget

– regresszió – alacsonyabb
szintre való visszazuhanás

Minden személyiség legalább
kétféle személyiségjegyet tartalmaz:

– állandó, stabil
személyiségjegyek ( nem változnak )

– rugalmas személyiségjegyek (
fejlődnek, átalakulhatnak )

Az iskolában folyó pedagógiai
tevékenység fő célja a gyermeki személyiség fejlesztése. Az eredményes nevelés,
fejlesztés alapfeltétele a tanulói személyiség megismerése.

A konkrét személyiség ismerete
nélkül alkalmazott eljárások esetlegesek: egyik gyermekesetében lehet minimális
hatásfokú, a másiknál maximálisan megerőltető.

A tanuló személyiségének
megismerése a pedagógus számára lehetővé teszi a jelenlegi helyzet
konstatálását, a korábbi nevelőmunka hatásfokának mérését. Értékes
információkat szerezhet a pedagógus a tanítási órákon.

A tanuló személyiségének
megismerése az információszerzésen túl alapul szolgál a további nevelő munka
megtervezésére, mind az egyén, mind az osztály számára.

A pedagógiai jellemzés tehát arra
szolgál, hogy egy fejlődési szakaszban folyamatos megismerés alapján összegezze
a tanuló személyiségének lényeges jellemzőit. Ez a jellemzés nem öncélú, hiszen
ennek alapján tervezheti meg a pedagógus a fejlesztésre vonatkozó konkrét
feladatokat.

Iskolaváltásoknál, vagy magasabb
iskolába való kerüléskor tájékoztató jelleggel bír a tanuló eddigi
fejlődéséről, ennek alapján segítheti a beilleszkedést, könnyebben kialakítható
a tanulókkal való bánásmód.

A sokoldalú, folyamatos
megismerésen alapuló pedagógiai jellemzések lehetővé teszik a gyermek
fejlődésében az egyöntetűséget, az egymásra épülést.

A megismerés területei:

1. Életkörülmények: családi-,
lakás-, nevelési viszonyok, szülők, testvérek stb.

2. Testi és egészségi állapot: a
tanuló fejlettsége testileg életkorához viszonyítva

3. Szociális kapcsolatok:
csoportok, közösségek ismerete, melyben a gyerek él

4. Értelmi képességek:

    – intellektuális tulajdonságok: szellemi
fejlettség színvonala

    – tanulmányi teljesítménye: eredményei,
megismerési folyamatok

    – sajátosságai, érdeklődési köre,
világnézete stb.

5. Érzelmi élet: a tanuló
alaphangulata, kiegyensúlyozottsága stb.

6. Az akarat és jellem
sajátosságai: kezdeményezés, befolyásolhatóság stb.

7. A tevékenység sajátosságai:
aktivitás, önállóság, alkotóképesség stb.

8. A magatartás jellemzői:
szigorú, igazságos, jó, rossz stb.

A jellemzés során kapott
pszichopedagógiai portré tartalmazza az egyéniséget, az individuális jelleget.
Szükséges a kapott eredmények összehasonlítása a tipikus életkori
sajátosságokkal, fontos tudni, hogy azok milyen mértékben érvényesülnek a
tanuló személyiségében. Milyen eltérés mutatkozik, illetve miben fejlettebb,
vagy mutatkozik-e valamiben lemaradás.

Jó, ha körvonalazásra kerül az
adott személyiség legjellemzőbb tulajdonsága. A jellemzés fontos része az összegzés,
melyben a tanulóval kapcsolatos legközelebbi fejlesztési feladatokat lehet
meghatározni. A fellelhető probléma megoldására javaslat adható, kereshető a
probléma megoldás lehetősége. A jellemzés a későbbiek folyamán diagnosztikai
munkákhoz is segítséget adhat.

A megismerés módszerei:

1. Megfigyelés: tanórai
viselkedés, érdeklődés, aktivitás, stb. Rendszeresnek  és pontosnak kell lenni.

2. Kísérlet: mentális képességek
vizsgálata pl. fáradékonyság, próbatanulás stb.

3. Pedagógiai helyzetteremtés: vitaalkalmak
létrehozása, konfliktusok megoldása, szituációk elemzése

4. Beszélgetés, kérdőív:
irányított (egyedi vagy csoportos)

5. Szociometriai felmérés

6. A tanulókkal kapcsolatos
dokumentumoknak, a tanulók munkáinak elemzése

A különböző módszerek egyidejű
alkalmazása csökkenti a szubjektivizmust. A folyamatos gyűjtő munka
megközelítően reális alapot biztosít a személyiség megismeréséhez,
jellemzéséhez és fejlesztéséhez.

Tájékozódó, ösztönző, értékelő,
végrehajtó rendszer, ami mögött pszichológiai tulajdonságok állnak.

1. Ösztönző rendszer: a személyirányultságát próbálja ösztönözni. (
érdeklődés – motívumok – szükségletek ).

2. Tájékozódó rendszer: érzékelés, észlelés, képzelet, gondolkodás,
figyelem, érzelem, intelligencia. Megismerési folyamatok.

3. Minősítő, értékelő rendszer: belső érzelmi megnyilvánulás, a
tevékenység környezethez való viszonyulása. (temperamentum).

Érzelmi formák és kifejeződések.

4. Végrehajtó rendszer: akarati tulajdonságok ( jellem ). Etikai
normák, akarat.

Cselekvés és tevékenységi formák.

A személyiségfejlődés tipikus
formái:

– utánzás: ideális személyhez
való hasonulás

– azonosulás: kezdi elfogadni
környezetét.