Pszichológia Jegyzet

Pszichológia 2.
1. A figyelem és a
viselkedés összefüggései. Pszichofizikai törvény.
Éberségi szint
EEG kép
Pszichológiai állapot
Viselkedés
izgatott éberség
gyors b-hullámok
30-50 Hz
a tudat-beszűkül,
gondolkodás szűk skálán belül lehetséges,
a figyelem nem jól irányítható,
a látótér leszűkül,
az emlékezés lassú
nagy az energiaadagolás,
a mozgás nem jól szervezett (pontatlan, dezorganizált)
normál éberségi
szint
normál b-hullámok
18-30 Hz
a figyelem jól irányítható,
az ingerfelfogás jó,
jó a memorizálás,
a gondolkodás logikus
gyors, jól szervezett, irányítható, pontos a
mozgás
relaxált (elengedett)
állapot
 a-hullámok,
8-12 Hz
“ugrásra kész” állapot: az előző és a
következő állapot könnyen elérhető,
a figyelem laza, elengedett,
a szabad asszociációk ideje,
a mechanikus gondolkodás sem rendezett,
alkotó gondolatok megjelennek,
a figyelem laza, csapongó
az automatizmusok jól működnek,
a mozgás, cselekvés  nem túl
energiateli
álmosság
lassú –a-hullámok, amplitúdójuk nő,
8-10 Hz
a figyelem diffúz,
az emlékkép felbomlik,
a tudatszint süllyed, esetleg kiesik (az alvás 1. fázisába lehet kerülni)
látható cselekvés nincs,
közérzetváltozás észlelhető
felületes alvás
t-hullámok,
6-7 Hz,
álmodás  esetén 1-2 Hz-cel csökken
átvezet a mély alvásba,
az e fázisban álmodott álmokra emlékszünk,
tudat, figyelés nincs,
nincs
mély alvás
3-5 Hz-es t-hullámok, (álom esetén gyorsabb hullámok jelennek meg)
tudat, figyelés,
álomemlékezés nincs
nincs/mikroszintű mozgás figyelhető meg:
szemforgatás, fogcsikorgatás, alva járás, horkolás
kóma
még egy kis hullám van az EEG-, EKG-n
nincs
halál
isoelektromos vonal
nincs
Pszichofizikai
törvény (
1834)
Weber- Fechner törvénye az érzéklet és az inger
erőssége közti összefüggést állapítja meg. Kimondja, hogy az érzet erőssége az
inger erejének logaritmusával arányos.
Az érzetek számtani sorban való növekedése az ingerek
geometriai sorban való növekedésének felel meg.
Az ingereknek gyorsabban kell növekedniük ahhoz, hogy
észrevegyük az érzet növekedését.
Tehát az érzet erőssége arányosan növekszik a nekik
megfelelő ingerek logaritmusával.
Minél erősebb ingerről van szó, annál nagyobb
mértékben kell azt megváltoztatni, hogy a változást észrevehessük. Az igen
csekély ingerek nem biztos, hogy érzékletet váltanak ki.
Különbségi küszöb – megkülönböztetés két érzéklet
között
Abszolút küszöb – ahol még érzéklet keletkezik
Küszöb közeli inger erősség – tudatos figyelem esetén
javítja a küszöböt
Ingersűrűség – hamar elfáradnak az érzékszervek
Mértékegység – cselekvési idő R (reakció idő)
A reakcióidőt befolyásoló tényezők:
– életkor – a legrövidebb 20-30 év között
– napszak – minden életkorban a legoptimálisabb a
reggel
– inger intenzitása – erős inger: rövidebb reakció idő
( ford. arány)
– inger térbeli kiterjedése
– ingerforrás és a háttér kontrasztjának milyensége.
2. Az érzelem
jellegzetességei, érzelmi formák
Az érzelem
Cselekvéseinket mindig valamilyen érzelem kíséri. A
világhoz, másokhoz, a tárgyakhoz, jelenségekhez, önmagunkhoz való viszonyt
jelent. Polarizált állapot. Az érzelem mindig motivál, színes esetleg
aktivizál, tevékenységre serkent. Az emberi viselkedés, cselekvés kiváltásának
tényezője. Az ember életében a minősítéshez kapcsolódik. Valamire ösztönöz,
vagy visszatart.
Az érzelemből származtatjuk az érdeklődést és a
motivációt. Jellemzője a szubjektivitás. Mindig érzelem-párokban gondolkodunk (
öröm- bánat, szimpátia – antipátia stb).
Az érzelem
kétféleképpen hat az emberre
:
1. Aktív vagy szténiás érzelem: azok a dolgok, melyek elősegítik az ember
szükségleteinek kielégítését, pozitív érzelmi átéléseket hoznak létre (pl.
izgalom, öröm stb.). Fokozza az energiát, derűlátást, tevékenységre serkent.
2. Passzív vagy aszténiás érzelem: azok
a dolgok, melyek megnehezítik a szükségletek kielégítését, negatív érzelmi
átéléseket eredményeznek (pl. szomorúság, félelem stb.) Megszünteti, gyengíti a
munkakedvet.
Az érzelmek kifejeződése:
– arckifejezés (nemzetközi érzelmek)
– sírás ( szituációfüggő: öröm vagy bánat)
– mozgás, helyváltoztatás ( izgalmában fel-alá futkos)
– akaraterő ( túlzott akaraterő, akaratosság)
Érzelmek fajtái:
– egyszerű: belső szerveink működésének segítségével
előálló komfortérzés.
                
külső tárgyak és jelenségek észlelésekor keletkeznek (pl. szomjúság,
                
félelem stb.)
– bonyolult: magasabb rendű érzelmek, tipikusan emberi
kapcsolatokkal
                 
összefüggő (pl. öröm v. bánat, hangulatváltozás stb.)
– magasabb rendű érzelmek:
   a, erkölcsi:
ember társadalomhoz való viszonyát határozza meg, vagy befolyásolja.
          helyes
erkölcsi érzelem: munka-, hazaszeretet, felelősségérzet
         
helytelen                   : önzés, irigység, nehézségektől
való félelem.
   b,
esztétikai: a természet és a művészetek megítélése
   c,
intellektuális: az objektív valóság és igazság visszatükröződése
Érzelmi formák:
1. Hangulat: rövid ideig tartó emocionális állapot,
mely az ember minden tevékenységét, cselekedetét színezi pl. hangulatváltozás,
vidámság- levertség stb.
2. Indulat: erős, viharos, gyorsan keletkező és rövid
ideig tartó érzelmi átélés pl. dühkitörés
3. Szenvedély: állandósult és mély, hosszan tartó
érzelem, mely hatalmába keríti az egész embert, akár élete végéig.
Az érzelmet befolyásoló tényezők:
– vérmérséklet – temperamentum
– jellem – etikai eredetű, nevelés eredménye
– idegrendszeri adottságok – örökletes tényezők
– társadalmi szociális háttér – érzelemszegény és
érzelemdús
– gyermekkori élmények
Érzelmi kvóciensek és formák:
– Szomatikus vagy testi állapotot kísérő érzelmek:
  pl. szomjúság,
éhség, szorongás stb.
  Testi kísérője:
szívdobogás, negatív előjelű hangulat, pulzusemelkedés stb.
– Szituatív érzelmek: valamilyen helyhez, vagy
helyzethez köthető érzelmi formák
  pl.
helyzetkomikum, öröm, harag stb.
– Társas érzelmek, érzések: (szociális intelligencia
):
   pl. szeretet,
önzetlenség, ellenszenv, agresszió, gyűlölet stb.
   Értékmérő,
pedig szubjektív. Személlyel kapcsolatos.
– Kognitív érzelmek: magasabb rendű pszichológiai
jelenségek.
   Önismeretből
erednek, olyan elmélkedésekből, melyeknek van világnézeti alapja
    pl. érdek,
érdeklődés, remény, szépérzék stb.
– Meditatív érzelmek: amire tapasztalás útján szert
teszünk.
   pl.
önértékelés, önbecsülés stb.
3. A
fejlődéslélektan tárgya, módszerei, feladatai
Tárgya: az egyes életkorok – születéstől a felnőtté válásig –
pszichológiai jellemzése, a személyiségváltozások nyomon követése.
Filogenetikai
fejlődéslélektan
: törzsfejlődés ( állati pszichikum fejlődése, emberi
pszichikum kialakulása )
Ontogenezis:
egyedfejlődés ( az emberi pszichikum fejlődése )
Módszerei: alapszempont,
hogy az x korú gyermek alkalmas legyen az adott módszerre. Az első hét évben
nem írásos alapokon nyugszik a vizsgálat. A fizikai állapotból következtetünk a
személyiségre.
Binet-féle intelligencia
vizsgálat: 14 éves korig 3-4 hónapos léptékkel képes lemérni a gyermek
pszichológiai fejlődését. Az életkornak megfelelően bővülnek a feladatok.
Megállapítható, hogy életkorának megfelelően hol tart. A legközelebbi fejlődési
zóna elmélete. 1904 óta Magyarországon is alkalmazzák.
– Megfigyelés: valamilyen tevékenységre épülő ( rajz,
gyurmázás )
– Interjú v. klinikai beszélgetés: ( Piaget nevéhez fűződik
)
– Projektív tesztek: kivetíti a
gondolatát egy adott képpel kapcsolatban
– Mozgáskoordináció műszeres vizsgálata.
a, fordulópont a járás kialakulása, 3 éves kor táján a
beszéd megértése, az “én” megjelenése,
b, fordulópont a tevékenységváltás, az iskola elkezdése,
c, fordulópont a nemi érés.
A fejlődéslélektan feladatai: a pszichikum fejlődésének
vizsgálata.
1. Horizontálisan
( keresztmetszeti irányú vizsgálódás )
    A különböző életkorokban a pszichikus
funkciók egyidejű összehasonlítása.
2. Longitudiálisan
( hosszirányú vizsgálódás )
    Ugyanazon gyermek, ifjú vagy csoport
pszichikus folyamatainak rendszeres
    tanulmányozása.
Azt, hogy kiből milyen felnőtt lesz, 3 tényező határozza
meg:
1. Öröklés: döntően idegrendszeri
adottságok, idegrendszer működése ( központi
                 és
vegetatív), belső elválasztású mirigyek, csont-, izomrendszer, érző
                 és
mozgató apparátus, testalkat stb.
2. Környezet: amibe születünk, és ahogyan élünk.
                    
Személyi és biológiai környezet.
3. Nevelés: irányított – pozitív tartalmi céllal tett
                
környezeti hatás, tehetséggondozás.
4. A
személyiségfejlődést meghatározó tényezők, az életkori periodizáció kérdése,
célja
A fejlődési folyamat
törvényszerűségei
A személyiségfejlődés olyan, a születéstől a halálig
tartó folyamat, melynek során az egyén megtanul különböző közösségekben élni,
és közben tudatára ébred saját erejének és korlátainak, vagyis megismeri
önmagát.
Az ember a külső ingerhatások és a belső állapotok
ellentmondásaiból származó feszültség mozgósító hatására lesz aktív.
Ingerszegény környezetben a relatíve nyugalmi állapotban levő egyén nem
fejlődhet. Csupán az lehet fejlesztő tényező az egyén számára, ami
ingerhatásaival megismerésre, aktivitásra ösztönzi.
Az egyén fejlődésében ritmikusan egymást követő
szakaszosságot, az egyes fejlődési folyamatok és tulajdonságok fejlődésében
fokozatosságot ismerünk fel.
Minden fejlődési szakaszban mutatkoznak olyan lelki
jelenségek, melyek az előző szakaszban csak csírájukban voltak meg. Ezek az un.
életkori sajátosságok.
Emellett vannak ugyanazon fejlődési szakaszon belül
csupán egyes gyermekekre jellemző egyéni
sajátosságok
.
Az azonos életkorban levő gyermekek hasonlítanak
egymáshoz életkori sajátosságaikban, de különbözhetnek egymástól, nemcsak a
fejlődés tempója, egyenetlensége folytán, hanem azért is, mert a külső hatások
egyes gyermekeknél más belső állapotot találnak.
Az egyén fejlődésében tehát együttesen megtalálhatók
az általános életkori és a sajátos egyéni vonások.
Az egyedi fejlődésben azonban fejlődési
lemaradásokkal, zavarokkal és rendellenes fejlődéssel is találkozhatunk.
A személyiség fejlődésében az általános törvények
mellett speciális lélektani törvényszerűségek is érvényesülnek.
1. Szerkezet és funkció törvénye: az egyes funkciók működését mindig a megfelelő
szervek fejlettségi szintje határozza meg, és fordítva.
2. Transzfer törvénye: már elsajátított tulajdonság tapasztalatainak
átvitele egy újabb fejlődési szituációba.
3. Koegzisztencia törvénye: különböző fejlettségi szinten álló képességek
együttese.
4. Rész és egész törvénye: mivel senki nem lehet mindenben egyformán fejlett,
de valamilyen területen mindenki sikeresebben fejleszthető saját átlagánál,
célszerű a fejlesztést az eredmények felől megközelíteni, megtervezni, hiszen
egy részterületen végbemenő változás hatással van az egészre, ez pedig
visszahat a részterületekre.
5. Aktivitás törvénye:
– a személyiség normális állapota a tevékenység,
– az egyén nemcsak tárgya, hanem alanya is – tehát
aktív résztvevője – saját személyisége fejlesztésének.
A fejlődést
meghatározó tényezők:
1. Örökletes tényezők:
DNS alapján képességek öröklése, testalkat, mozgás-kivitelezés,
idegrendszeri folyamatok ritmusa.
2. Környezet:
    a, tágabb:
éghajlat, társadalmi-, gazdasági berendezkedése az országnak
    b,
személyes-, szociális: rokonság, ismeretség, barátságok
3. Nevelés
Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját,
a környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását
ill. annak módját biztosítja.
A
személyiségfejlődést meghatározó tényezők
Személyiségen az ember valamennyi
pszichés sajátosságát értjük. Az egyedi, a különös és az általános lelki
sajátosságok összessége. A személyiség a lelki élet alapja.
A személyiségfejlesztés
eredményességét alapvetően a gyermek életkori és egyéni sajátosságai szabják
meg.
A személyiséget befolyásoló tényezők:
1. Örökletes tényezők: DNS alapján képességek öröklése,
testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa.
2. Környezet: – tágabb: éghajlat, az ország gazdasági,
társadalmi berendezkedése
                    
személyes-szociális: rokonság, ismeretség, óvoda, iskola stb.
3. Nevelés: irányított.
Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a
környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását
illetve annak módját biztosítja.

A fejlődés szakaszai és az életkori periodizáció

Születéstől a felnőtté válásig, majd az öregedés
folyamatában nemcsak a testi, de a lelki tulajdonságok alakulásában egymástól
jól elhatárolható szakaszokat találunk. Ezekre az életszakaszokra meghatározott
sajátosságok jellemzőek és ezek átalakulásában, fejlődésében meghatározott
törvényszerűségek érvényesülését találhatjuk.
A leginkább elfogadott életkori periodizáció:
Csecsemőkor  0- 1 év
Kisgyermekkor 1 – 3 év         Érzéki érdeklődés szakasza
Óvodáskor  3 – 6
év              Szubjektív érdeklődés
szakasza
Kisiskoláskor  6 – 10
év         Objektív érdeklődés szakasza
Serdülőkor  10 – 17
év           Állandó objektív érdeklődés
szakasza
Ifjúkor  17 évtől
felnőtté válásig 
 A fejlődés üteme egyénenként különböző. A
periodizációval az egyes életkorok nem különíthetők el egymástól teljesen..
Hazánkban ez a felosztás a legelterjedtebb, mert ez a
gyermeki fejlődés alapján alkalmazkodik a magyar közoktatási rendszer
tagozódásához.
5. Csecsemőkor és
kisgyermekkor pszichológiai jellemzői
Csecsemőkor
a, Újszülöttkor 0 – 1v.2 hónap
A születés rendkívüli változás a
gyermek életében, mert elszakad az anya szervezetétől, a köldökzsinór
elvágásával relatíve önálló lénnyé válik, új életkörülmények közé kerül.
Az újszülött sajátos formát,
alakot mutat, ez a kisgyermekkori forma.
Az újszülött megnyilvánulásait a
veleszületett ( öröklött ) mechanizmusok, a feltétlen reflexek ( szopó,
kapaszkodó, védekező ) irányítják. Ezek teszik lehetővé számára a megváltozott
életfeltételekhez való alkalmazkodást.
Az újszülött aktivitása igen
csekély. Megmozdulásai akaratlanok, önkéntelenek.
Spontán mozgások: nyújtózkodás, rugdalózás, sírás.
Reaktív mozgások: erős érzéki benyomásokra történnek, pl.
erős zaj.
Az újszülött reakcióinak
jellegzetessége, hogy az egész test részt vesz benne, vagyis összreakciók. Csak
később válnak adekváltabb, célirányos mozgásokká.
A másik, hogy akaratlanok ezek a
mozgások, létrejöttükben a nagyagynak nincs szerepe, a gerincvelő egyik
központja irányítja őket, tehát feltétlen reflexek.
A bőrön keletkező tapintási
ingereket már a néhány órás újszülött is megérzi. Fejlett a helyzeti érzékelés,
a hőmérséklet érzékelése. Az ízlelési és a szaglási ingerek is korán hatnak. A
látás érzékszerve napok multával funkcionál. Legkésőbb a hallás érzékelése
jelenik meg.
Tehát a megismerési funkciók
közül ebben a szakaszban csak az érzékelés működik, az újszülött észlelésre még
nem képes. Nem tud különbséget tenni a saját teste és a külvilág tárgyai
között.
Ébrenléti periódusa igen rövid,
érzései és kifejező mozgásai differenciálatlanok.
b, Csecsemőkor: kb.1 éves korig.
Megjelennek a feltételes
reflexek, s velük párhuzamosan ugrásszerű fejlődésnek indul az érzékszervi és
mozgáskoordináció.
Fél év elteltével kezd
funkcionálni az észlelés, az érzékszervek aktív használata     ( látás, hallás, egyensúlyérzékelés )
A kommunikáció megnyilvánulása a
gőgicsélés és a sírás. 10-12 féle sírásforma különböztethető meg.
A második félév vége felé
megjelenik az érzékelés és a mozgás összerendezettsége, a tárgyakkal való
manipuláció.
Az anyával való szoros kapcsolat
folytán indul meg az érzelmek differenciálódása. A szakasz vége felé közeledve
erősödik az utánzási hajlam, amely már a verbális reagálásmódra is kiterjed. A
szavak jelentését még nem érti a csecsemő.
Kisgyermekkor:
kb. 3 éves korig.
A test fokozatosan arányosodik, mégis a kisgyermekkori forma
az uralkodó.
A legszembetűnőbb változás a
beszéd elsajátítása, a járás megtanulása (gyermeki járás ).
Ugrásszerűen nő a tárgyi
ismeretek köre. A hallás tökéletesedik. Az én- tudat és a nemi- tudat kialakul.
Gyorsütemű fizikai növekedés, az
alsó végtagok nagyobb ütemben változnak.
Fő tevékenység a funkciójáték, de
már megjelenik a szerepjáték és a konstrukciós játék kezdetleges formája is.
Megjelenik a szituációs ( szituációhoz kapcsolódó) beszéd.
A tanulás még döntően az
utánzáson alapul, ennek során a kisgyermek egész sor viselkedésmintát,
készséget sajátít el.
Az akarati cselekvés még meglehetősen alacsony szintű.
Tökéletesednek az idegrostok és idegnyúlványok.
Gondolkodása a tárgyak, eszközök
használatával, a beszéddel erősen fejlődik.
Hospitalizációs ártalom:
valamilyen esemény miatt a gyermek kikerül az általa megszokott környezetből és
ez viselkedészavarokat okozhat. (túlzott ragaszkodás stb.
– Születéstől a 3. életévig – a gondolkodás első jeleit a 3
hónapos gyermeknél észleljük, általában felismeri legközelebbi környezete
személyeit, tárgyait. Megállapítja a hasonlóságot és a különbséget. Ez a
gondolkodás konkrét, képszerű. Fejlődik a gyermek manipulációs tevékenysége.
Megkezdi az utánzást majd a megnevezést. A kiáltó, síró hangok mellett
megjelenik a gőgicsélés – ami a beszéd bevezetője. Egyre növekszik a használt
szavak száma, ezek között sok a hangutánzó szó.
6. Óvodáskor és
kisiskoláskor pszichológiai jellemzői
Óvodáskor kb. 3 –
6 éves korig.
Az anatómiai alkatot még mindig a
kisgyermekkori forma jellemzi, annak még harmonikusabb megjelenése.
Az idegrendszer fejlődését a
feltételes idegkapcsolatok gyarapodása, gyors kialakulása jelzi, amely mind a
megismerés, mind a cselekvés szférájában jelentősen alakítja a gyermek
pszichikumát.
Az óvodáskorú gyermeknek nagy a mozgásigénye.
Mozgásai mind biztonságosabbá,
harmonikusabbá válnak, finoman összehangolódnak.
A korábban megjelent pszichikus funkciók kibontakozásának
korszaka.
A fő tevékenységi forma a szerep
és konstrukciós játék, ami nagy lendülettel fejleszti az analizáló és
szintetizáló képességét, szemléletes, képszerű gondolkodását, fantáziáját.
Ebben a szakaszban jut el a gyermek az értelmi szinkretizmus fokára: sajátos
világképet alakít ki, amelyben a hiányzó ismereteket meseszerű elemek pótolják.
Az időszak végére a gyermek megtanul különbséget tenni a valóság és a képzelet
világa ( mese, álom, játék ) között.
Az egyre szaporodó ” miért
” kérdések az érdeklődés szélesedéséhez vezetnek, amelyben már a nemi
kíváncsiság is megjelenik.
A magatartást döntően az érzelmek
irányítják, az utánzásos tanulást is az érzelmek vezetik.
A tovább erősödő önállósulási
vágy korlátozása dackorszakot vált ki (első dackorszak ). A dac a jól fejlődő
személyiség mutatója.
A gyermek felismeri saját személyiségének formáját.
Észrevehető a gyermekek közti
különbség: felfogóképesség, mozgékonyság, közlékenység.
Az óvodás a vele egyező nemű
szülővel azonosul, de kisajátítaná a másik szülőt is, és ez feszültséget okoz
mindkét szülőhöz való érzelmi viszonyulásában (érzelmi abivalenciák,
Oidipus-komplexus).
Kisiskoláskor kb.
6 – 10 éves korig
Gyorsütemű fizikai fejlődés ( első alakváltozás ).
Az agy állományában a
homloklebeny jelentősen fejlődik, ami alapja a magasabb rendű értelmi
funkcióknak.
A gyermek társas viszonyai módosulnak, kapcsolatai
szélesednek.
A család, a szülő elveszti korábbi meghatározó szerepét.
A fő tevékenységi formában, a
tanulásban az utánzás már csak alárendelt szerepet kap. A főszerep a szervezett
forma.
A kisiskoláskor kezdő fázisának
pszichológiai sajátosságait az iskolaérettség kritériumai fejezik ki legjobban
pl. szándékos és tartós figyelem képessége, a feladattudat és kötelességérzet,
a beilleszkedési alkalmasság.
A megismerési funkciók jelentősen
differenciálódnak és minőségileg fejlődnek. Fokozódik a tárgyi érdeklődés és a
realizmus.
A gyermek már képessé válik a
fogalmak rendszerezésére, a lényeges és lényegtelen vonások különválasztására,
a dolgok közötti viszonyok felfogására. Az akaratfejlődés egyik megnyilvánulása
a versengésre, rivalizálásra való hajlam jelentkezése.
Erősödik a szociális motiváció
szerepe.
Kialakul az un. kategorikus
erkölcsi felfogás és elemi szinten a közösségi érzés.
– Óvodáskor (3-6 év) – a konkrét képzeletekre alapozott
gondolkodás dominál. A fogalommal még gyakran társul a képzelet.
“Miért” korszak: a kérdések az összefüggések megértésének vágyát
mutatják.
– Iskoláskor (6-14 év) – a korszak elején a gyerekek
gondolkodása még mindig konkrét és képszerű. Az oktatás hatására erősen
megindul a második jelzőrendszer fejlődése. Az elméleti mérlegelés, az ítélet
és következtetés ellenőrzése a lényeges vonások megragadása, az analízis, a
szintézis egyre tökéletesebb gondolkodási műveletekké válnak. Fontos szerepe
van a szemléltetésnek, különben a gyermeknek nehézségei adódhatnak. A fogalmi
gondolkodás képzetekre épül. A tárgyak külsőre történő felismerése mellett
képes a funkcionális hasonlóságot is felfedezni.
7. Serdülőkor és
ifjúkor pszichológiai jellemzői
Serdülőkor
A serdülőkor két szakasza:
10 – 13 éves korig pubertáskor
13 – 17 éves korig serdülőkor
Pubertás: nagyjából a
felső tagozatos éveket fogja át. Ezt az életszakaszt viszonylagos testi és
lelki kiegyensúlyozottság jellemzi.
A tárgyi érdeklődés tovább
mélyül, és valamilyen irányban specializálódik. Erre utal a gyűjtőszenvedély, a
gondozó tevékenység, befogadó szellemi tevékenység stb.
Az érdeklődés ebben a periódusban
kifejezetten a külvilágra irányul, a felfedezés, a megismerés vágya mozgósítja
a gyermeket.
Kialakul az elvont – fogalmi gondolkodás.
A mesék helyett az igaz történeteket részesítik előnyben.
Fokozatosan megváltozik a nemi
szerep követelményrendszere, átmeneti elkülönülési tendencia osztja rivalizáló
csoportokra a két nemet, melyeken belül igen erős a szolidaritás érzése.
A gyermeki szerepmagatartás
bomlása is kezdetét veszi. ( önállósági törekvés, a függő viszony lazítása,
megkezdődik a szülőkről való érzelmi leválás).
A szakasz vége felé az érzelmi –
indulati életben feszültség, nyugtalanság lép fel, ami az igen erőssé váló
önállósulási törekvésekkel együtt gyakran vezet konfliktusokhoz mind az
iskolában, mind a családban.
Csökken a dinamika, átmeneti
érdektelenség, flegmatikus viselkedésmód, ÉN központú én-kép kialakítása.
Serdülőkor: a testi
fejlődésben gyors és radikális változások jelentkeznek, (második alakváltozás)
az egész szervezet labilis egyensúlyi állapotba kerül.
A személyiség átstrukturálódik, a
szociális környezet ugyanis felnőttes követelményeket támaszt a felnőttes
testalkatú gyermekkel szemben. Ez együtt jár a teljes lelki átállítódással is.
A legnehezebb feladat a szülőkhöz
való viszony átalakítása – a gyermeki függőség helyett az egyenrangú baráti
viszony megteremtése – és a nemiség megértése.
Központi probléma a
pályaválasztásra és a partnerkapcsolatra való előkészület, az önismeret, a
gyermeki világkép átértékelése. A sok megoldandó probléma miatt gyakori a
befele fordulás.
A személyiségfejlődés más
területeitől eltérően az érzelmi fejlődésben a serdülőkor nem hoz ugrásszerű
változást. A fejlődés vonala ezen a téren folyamatos, inkább mennyiségi, mint
minőségi jellegű.
Az ifjúkor jellemzői
A felnőtté válás kora. Felső
határa az iskolázottságtól függően meglehetősen változó. Ebben az időszakban
helyreállítódnak a helyes testarányok (harmadik alakváltozás), ez a
harmonikusabb mozgásban is kifejeződik. A fejlett mozgáskoordináció együtt jár
a testi erő és reagáló-képesség növekedésével is.
Sokszor erőfelesleg állapotában
vannak. Gyors regenerálódás jellemzi, rövid időn belül kipiheni magát.
Viselkedésükre jellemző a vakmerőség, meggondolatlanság.
Bekövetkezik a lelki személyiségbeli változás is.
Befejeződik a biológiai érés, kialakul a lelki harmónia.
A megismerési folyamatok mindegyike magas fokot ér el.
Gondolkodásuk sok irányú, minden iránt fogékonyak, érdeklődésük
széleskörű. Az ingerekre gyorsan reagálnak, a valóságot reálisan figyelik,
értékelik. Jellemző a teljes szellemi érettség, az ambíció, a nagyvonalúság, az
életkörülmények megváltoztatására vonatkozó hajlam. Van önálló véleményük, igen
fogékonyak az új dolgok iránt. Ebben a korban illeszkednek be a társadalomba,
felkészülnek a munka tevékenységére. A céltudatosság jellemzi őket, az életben
a lelkesedés. Fontos magatartás és személyiségformáló tényezőként jelentkezik
ebben az időszakban a barátság és a szerelem.                                
Az ifjúkori személyiség központi problémája a társadalmi életbe való
beilleszkedés, amely céltudatos keresés ( válasz-, hely és társkeresés).
– Serdülőkor (12-17 év) – ifjúkor (17-27 év) – a
középiskolások gondolkodását az elvont fogalmak könnyű alkalmazása jellemzi.
Kutatják a kölcsönös összefüggéseket és okokat. Megjelenik a dialektikus
gondolkodás, amely a jelenségeket fejlődésükben, összefüggéseiben és egymástól
való függőségükben ragadja meg.
8. A személyiség
struktúrája, összetevők, személyiségelméletek
Személyiség: az ember
valamennyi pszichés sajátosságainak összessége. ( egyedi, különös és általános
)
A személyiség a lelki élet
alapja.
A személyiséget befolyásoló tényezők:
– adottságok
– környezet
– nevelés
a, A személyiség tipológiai megközelítése:
    Vérmérsékleti típusok:
    – szangvinikus: élénk
    – kolerikus: féktelen
    – melankólikus: nyugodt
    – flegmatikus: gyenge
b. A környezethez való viszony szerint:
    Rottler- James féle elmélet
    – belső kontrollos típus: biztos önmagában
    – külső kontrollos típus: kevésnek érzi
önmagát
    Önismereten alapuló személyiségtipológia
c, Jung féle személyiségelmélet:
    A környezet és önmaga viszonyán alapul.
    – extraverzált: kifele forduló – a
környezetének szeretne megfelelni
    – intraverzált: befele forduló – önmaga
normáinak szeretne megfelelni
d, Freud-i személyiség koncepció:
    – pszichoterápia
    – pszichoanalízis – klinikai alkalmazás
A személyiség strukturális megközelítése:
1. Tudatalatti ( ösztön ) én:
velünk született magatartási forma
2. Tudatos (reális ) én: a
világhoz való alkalmazkodás ( neveltetés )
3. Felettes én: értékeink és a
velünk született elem közötti egyensúlyt hivatott fenntartani.
Az összes személyiségelmélet
megegyezik abban, hogy a személyiség körülhatárolt egység, melynek lényeges
jegye más személyiségektől való elhatárolhatósága.
Énvédő mechanizmusok a
személyiség védelmére:
– tagadás – mindennek az
elhárítása
– elfojtás – a kellemetlen
dolgokat igyekszünk elfelejteni
– reakcióképzés – nem megszokott
reakció
– elaboráció – meg nem történtté
tevés
– kivetítés – másra hárítja a
felelősséget
– regresszió – alacsonyabb
szintre való visszazuhanás
Minden személyiség legalább
kétféle személyiségjegyet tartalmaz:
– állandó, stabil
személyiségjegyek ( nem változnak )
– rugalmas személyiségjegyek (
fejlődnek, átalakulhatnak )
9. A tanulói
személyiség megismerése, jellemzés, szempontrendszer, a Kelemen modell
A tanulók személyiségének megismerése, jellemzése
Az iskolában folyó pedagógiai
tevékenység fő célja a gyermeki személyiség fejlesztése. Az eredményes nevelés,
fejlesztés alapfeltétele a tanulói személyiség megismerése.
A konkrét személyiség ismerete
nélkül alkalmazott eljárások esetlegesek: egyik gyermekesetében lehet minimális
hatásfokú, a másiknál maximálisan megerőltető.
A tanuló személyiségének
megismerése a pedagógus számára lehetővé teszi a jelenlegi helyzet
konstatálását, a korábbi nevelőmunka hatásfokának mérését. Értékes
információkat szerezhet a pedagógus a tanítási órákon.
A tanuló személyiségének
megismerése az információszerzésen túl alapul szolgál a további nevelő munka
megtervezésére, mind az egyén, mind az osztály számára.
A pedagógiai jellemzés tehát arra
szolgál, hogy egy fejlődési szakaszban folyamatos megismerés alapján összegezze
a tanuló személyiségének lényeges jellemzőit. Ez a jellemzés nem öncélú, hiszen
ennek alapján tervezheti meg a pedagógus a fejlesztésre vonatkozó konkrét
feladatokat.
Iskolaváltásoknál, vagy magasabb
iskolába való kerüléskor tájékoztató jelleggel bír a tanuló eddigi
fejlődéséről, ennek alapján segítheti a beilleszkedést, könnyebben kialakítható
a tanulókkal való bánásmód.
A sokoldalú, folyamatos
megismerésen alapuló pedagógiai jellemzések lehetővé teszik a gyermek
fejlődésében az egyöntetűséget, az egymásra épülést.
A megismerés területei:
1. Életkörülmények: családi-,
lakás-, nevelési viszonyok, szülők, testvérek stb.
2. Testi és egészségi állapot: a
tanuló fejlettsége testileg életkorához viszonyítva
3. Szociális kapcsolatok:
csoportok, közösségek ismerete, melyben a gyerek él
4. Értelmi képességek:
    – intellektuális tulajdonságok: szellemi
fejlettség színvonala
    – tanulmányi teljesítménye: eredményei,
megismerési folyamatok
    – sajátosságai, érdeklődési köre,
világnézete stb.
5. Érzelmi élet: a tanuló
alaphangulata, kiegyensúlyozottsága stb.
6. Az akarat és jellem
sajátosságai: kezdeményezés, befolyásolhatóság stb.
7. A tevékenység sajátosságai:
aktivitás, önállóság, alkotóképesség stb.
8. A magatartás jellemzői:
szigorú, igazságos, jó, rossz stb.
A jellemzés során kapott
pszichopedagógiai portré tartalmazza az egyéniséget, az individuális jelleget.
Szükséges a kapott eredmények összehasonlítása a tipikus életkori
sajátosságokkal, fontos tudni, hogy azok milyen mértékben érvényesülnek a
tanuló személyiségében. Milyen eltérés mutatkozik, illetve miben fejlettebb,
vagy mutatkozik-e valamiben lemaradás.
Jó, ha körvonalazásra kerül az
adott személyiség legjellemzőbb tulajdonsága. A jellemzés fontos része az összegzés,
melyben a tanulóval kapcsolatos legközelebbi fejlesztési feladatokat lehet
meghatározni. A fellelhető probléma megoldására javaslat adható, kereshető a
probléma megoldás lehetősége. A jellemzés a későbbiek folyamán diagnosztikai
munkákhoz is segítséget adhat.
A megismerés módszerei:
1. Megfigyelés: tanórai
viselkedés, érdeklődés, aktivitás, stb. Rendszeresnek  és pontosnak kell lenni.
2. Kísérlet: mentális képességek
vizsgálata pl. fáradékonyság, próbatanulás stb.
3. Pedagógiai helyzetteremtés: vitaalkalmak
létrehozása, konfliktusok megoldása, szituációk elemzése
4. Beszélgetés, kérdőív:
irányított (egyedi vagy csoportos)
5. Szociometriai felmérés
6. A tanulókkal kapcsolatos
dokumentumoknak, a tanulók munkáinak elemzése
A különböző módszerek egyidejű
alkalmazása csökkenti a szubjektivizmust. A folyamatos gyűjtő munka
megközelítően reális alapot biztosít a személyiség megismeréséhez,
jellemzéséhez és fejlesztéséhez.
Pedagógiai pszichológiai személyiség modell (Kelemen féle modell)
Tájékozódó, ösztönző, értékelő,
végrehajtó rendszer, ami mögött pszichológiai tulajdonságok állnak.
Összetevői:
1. Ösztönző rendszer: a személyirányultságát próbálja ösztönözni. (
érdeklődés – motívumok – szükségletek ).
2. Tájékozódó rendszer: érzékelés, észlelés, képzelet, gondolkodás,
figyelem, érzelem, intelligencia. Megismerési folyamatok.
3. Minősítő, értékelő rendszer: belső érzelmi megnyilvánulás, a
tevékenység környezethez való viszonyulása. (temperamentum).
Érzelmi formák és kifejeződések.
4. Végrehajtó rendszer: akarati tulajdonságok ( jellem ). Etikai
normák, akarat.
Cselekvés és tevékenységi formák.
A személyiségfejlődés tipikus
formái:
– utánzás: ideális személyhez
való hasonulás
– azonosulás: kezdi elfogadni
környezetét.

Comments are closed.