Milyen csodálatos dolgokra lelhetünk a Balatonnál önmagunkban?

Kellemes reggel van, 15 perce ébredtem fel és épp most indulok szokásos Balaton parti meditatív reggeli sétámra.

A hőmérséklet kiváló, körülbelül 28 fok, szélcsend van és süt a nap. Kilépek a szállásunk kapuján és ahogy a part felé sétálok azon gondolkozom, vajon milyen hasznos segítséget, adhatnék olvasóimnak.

Épp ezért a mai blogposztom címe az lett: Milyen csodálatos dolgokra lelhetünk a Balatonnál önmagunkban. Tartson Velem!

Leülök a földre, hallom ahogy enyhén hullámok mossák a partot, ahogy a nádasok susognak felemelő érzés.

Itt ülök és arra gondolok, hogy csak én vagyok itt, és a személyes monológom önmagamban.

Ki is lehet ő? Észrevette valószínűleg, hogy amit gondolkozásnak nevezünk, az gyakran egy személyes monológ. Sőt emlékszem, amikor stroke utáni rehabilitáción kezeltem és a beszédközpont sérült, a személyes monológ akkor is megmaradt, csak a világ felé nem tudta magát kifejezni az ember.

Bárhol vagyunk ottvan velünk, véleményez, realizál és gyakran hiedelemrendszereinket is rajta keresztül kapjuk meg.

Emlékszem mikor One Brain kineziológusnak tanultam, nagyon sokat foglalkoztunk a belső gondolatokkal. Ott ezt vettük figyelembe:

Gondolatok(Tudatos+Tudatalatti) – Érzelmek(létrehozott reakció egy bizonyos mintára) – Tettek( Ami létrehoz valamit a fizikai síkon)

Ezt úgy a legkönnyebb megértenünk, ha magunk elé helyezünk egy ceruzát és gondolunk rá, hogy megfogom a ceruzát, ez valamilyen érzelmet okoz, valójában egy íróeszköz nem vált nagy érzelmi reakciót, de ha mondjuk a világ legdrágább tolla, vagy kicsit játékosan kicserélnénk egy kígyóra, azonnal más lenne a reakció. Majd megjelenik a testi mozgás és az izmok megmozdulnak, létrejön a mozgás.

Persze ez a valóságban sokkal bonyolultabb, valójában napi 50.000-60.000 gondoltunk van és ennek nagyrésze tudatalatti.

A személyes monológ épp ezért is fontos, mert rá kell jönnünk, hogy valójában nem mi vagyunk.

Amíg itt ülök a parton minden olyan csendesnek tűnik, nemértem, hogy az emberek mért stresszesek, miért dolgoznak ha az őket nem teszi boldoggá, miért vállalnak olyan dolgokat amiket nem szeretnék és élik le kínkeservesen a saját maguk által teremtett poklot.

A közlekedésben is agresszívek, a politikai hovatartozás is nagy érzelmeket vált ki az ezzel foglalkozókban. Teszem fel a kérdést magamban, hogy a Balatonnál, a Bükkben vagy bárhol a természetben nem mindegy, hogy min örlődik feleslegesen az ember?

Az élet rövid, sérülékeny és teljes tartományát nézve kis időmetszet a történelemben.

Ahogy itt ülök a csillogó vízhullámok mellett, egy sirály repül és hopp fog is valamit.

A világban megtörténnek a dolgok, vannak olyanok amiknek megkell történnie. Csak mi emberek társítunk hozzá személyes monológot, gondolatok, sőt ezáltal érzelmeket is.

Miért fontos mindez?

Mert olyanná tesszük a világunkat, a megélt valóságot amit gondolunk róla. Ha valamire sokat gondolunk az megnő, ha valami félelmet okoz, az felemészt. De vajon tényleg ez lenne az életfeladatunk?

Sokan úgy gondolják, hogy fogyasztói társadalom rossz és jurtákba vonulnak vissza vagy kiköltöznek a semmi közepére. Nehéz kérdések ezek, mert a fogyasztói társadalom elmagányosodást okozhat, sőt a közösségi oldalak is gyilkolják a személyes kommunikációt. A nőben nem a nő, mint lény, szellem lesz az érték, hanem mint egy mell és fenék kombinációja.

Mit tehetünk, hogy boldogabbak legyünk?

Az első, hogy megismerjük önmagunkat jobban, de nem azt az önmagunkat, akit kintről befolyásolnak, hanem azt aki mindig is lenni szeretett volna. Azt tesszük akik vagyunk, úgy tesszük ahogy szeretnénk, nyitottak vagyunk és befogadóak, szélsőségektől mentesen.

Ha rájövünk, hogy személyes monológunk nem mi vagyunk pl.amikor kiabálunk mással, akkor át gondoljuk hogy ennek mi értelme van?

Keressük a középutakat és felkészülünk a változásokra. Nem másokkal foglalkozunk, más hol jár, másnak könnyű, hanem azt vesszük figyelembe, ami számunkra fontos.

Hosszútávon csakis így járhatunk jól és teremthetünk magunknak olyan világot, amit megálmodtunk.

Valójában a Balatonra pillantva mindig ezt látom: Hullámos időszak majd csendes, ez mindig változik és mindegyik szakaszban van jó és van rossz is, nekünk kell eldöntenünk mi az érték benne.

Amennyiben szeretne beszélgetni, az akár Önt is érintő problémákról és rájönni, hogy lehet boldogabb magasabb szinten jelentkezzen személyes coachingra: Szeretnék, többet megtudni magamról!

Jó egészséget!