Felgyorsult világunkban mindenki hajt, sokat dolgozik, mert ugyebár szükség van a pénzre, a megélhetés biztosítására szolgáló eszközre. De vajon tényleg szükségünk van mindenre?
Épp a tegnapi nap folyamán látogattunk el az egyik nagy áruházba, és ahogy nézegettem nagy az árukínálat, egy termékből legalább 8-10 féle van, ha nem több. Ezzel nem is lenne alapjába véve probléma, ha mindenki azt vásárolná meg amire szüksége van, de nagyon sok felesleges terméket is lehet kapni, várjunk mi is volt talán az egyik leghaszontalanabb dolog? Gondolkozzunk csak… Talán az az eszköz, amivel a forró bögrét meg lehet fogni(Én mondjuk mindig a bögre fülét fogom és nem érzékeltem azt, hogy megégetne még melegen is, ennyit erről:)
A másik dolog az, hogy az emberek , mintha a paradicsomban lennének úgy dobálják be egymás után a termékeket, és telik a bevásárló kocsi.- ezzel arányosan fogy is a pénz.
Tényleg ezért dolgoznánk? Hogy költsük,szórjuk a pénzt? Ez lenne az egyetlen örömforrás?
Jó vannak vágyaink, a realitás határain belül. De hogy minden hónapban ,úgy verjük el a bevételeinket, mintha sohasem létezett volna? Muszáj a teli tömött bevásárlókocsi?
A vágyakat teljesíteni kell, ha mondjuk vágyunk egy fényképezőre, vagy bármilyen más eszközre ne sajnáljuk magunktól-,mert előbb utóbb visszacsap lelki kiegyensúlyozottságunkra, de ne essünk túlzásokba.
A másik dolog ami talán fontosabb is , hogy vágyainknak megpróbáljunk egyfajta prioritást beállítani, pl. éhezve már nem olyan nagy buli használni az új retinakijelzős ipadet sem…(Nyílván nem annak a rétegnek szól, de azért sokan bevállalnak részletfizetést stb.-t)
Egyszóval a lényeg, hogy gondoljuk meg mire fordítjuk megkeresett pénzünket, akkor nem lesz gond. Menjünk céltudatosan, akár egy bevásárló listával is.
Következő bejegyzésemben a rendszerek fogságáról fogok írni majd, amit saját magunk alakítunk ki és vagyunk elszenvedői. Tartsanak velem.