A gerincet alkotja: egymással, izületekkel kapcsolódó 33-35 csigolya hajlékony kapcsolata.
A csigolyákat egymással összekapcsolják az izületek, szalagok és porckorongok.
A gerinc görbületei
Alakja kígyózó vonalhoz hasonlít. Oldalról kétszer „S” alakú görbülete van. A nyaki és az ágyéki előrefelé (lordosis), a háti és a keresztcsonti hátrafelé (kyphosis) domború. A görbületek kiegyenlítik egymást, így a gerinc kezdeti és végi része egy egyenesbe esik.
A frontális síkú görbület (scoliosis) többnyire kóros (a mellkasi szakaszon enyhén jobbra görbül, ez az ún. physiologias scoliosis).
A görbületek közreműködnek:
– a gerinc erősítésében
– a test egyensúlyozásában
– a mozgás közbeni rázkódások elnyelésében
– 23 –
A gerinc fenti hajlatai kizárólag az emberre jellemzőek.Újszülöttben és csecsemőben a görbületek még hiányoznak. kialakulásukra hatással van az egyenes tetstartás és a kétlábon járás. Végleges kialakulásukat a nemi érés korában érik el.
Idősebb korban a gerinc görbületei fokozódnak:
– porckorongok zsugorodása
– a szalagkészülékek ellazulása
– a feszítő izomzat gyengülése miatt.
Ezáltal a test eredeti magasságából 3-4%-ot is veszít.
Hanyattfekvés alkalmával a hajlatok bizonyos fokú kiegyenesedése következtében a test 1-2 cm-rel hosszabb, mint álló helyzetben.
A gerinc képezi az egész szervezet támasztó alappillérét.
Alul szilárdan rögzül a medencéhez, felső vége azonban szabadon áll. A különböző testrészek ezen oszlophoz kapcsolódnak.
A gerinc hossza: a hajlatokat követve a test hosszának kb. 45%-a.
Szakaszai:
– nyaki (cervicalis) – 7 nyaki csigolyából –
– háti (thoracalis vagy dorsalis) – 12 háti csigolyából –
– ágyéki (lumbalis) – 5 ágyéki csigolyából –
– keresztcsonti (sacralis) – 5 összecsontosodott keresztcsonti csigolyából –
– farki (coccygealis) – 4-6 összecsontosodott farki csigolyából –
Feladata:
– törzsünk szilárd tengelyét adja
– a csigolyalyukak sorából kialakuló gerinccsatorna védi a gerincvelőt
– tartja a fejet
– kapcsolódási pontokat biztosít a mellkasnak és a medencének
