Etika jegyzet 2

4. feladat
Az ápoló a haldokló ápolásánál rendkívül felelősségteljes munkát végez, szemelött tartva az emberi méltóság tiszteletét.
Hospice gondozás Angliából indult ki. A szó jelentése „menedék a vándornak a hosszú úton”. Gyógyíthatatlan, és haldokló páciensek, életük utolsó fázisában, személyes szükségleteinek maximális kiszolgálását biztosítják, holisztikus szemléletmód segítségével (átfogó gondoskodás, ápolás különös tekintettel a páciens fizikális, szociális, emocionális, financiális, lelki szükségletekre).
A gondoskodás a családra is kiterjed. Cél a hátralevő időnek, életminőségnek a javítása. A gyász idején szintén támogatást adnak a gyászolóknak.
Fontos etikai szempont a páciens autonómiájának figyelembevétele, őszinte informálás, szabad hozzáférés a tájékozott és megértettbeleegyezéshez. Pszichológiai komfort növelése, érzelmi fájdalom elviselése.
Rozsos Erzsébet 2001-ben könyvében (Ápolás etikai ismeretek) az írja, hogy az ápolók nem kaptak megfelelő kiképzést, a haldoklóval való bánásmódot illetően, csak a közelmúltban indultak ilyen kurzusok.
Az igazság elmondásának módját, nővéreknek meg kell találniuk. Elbagatellizáló mondatok a család információhoz való jogát sértik, a bizalom sérülhet a félreértések miatt. Ha a hozzátartozó vagy a beteg rákérdez, hogy jobban lesz e vissza, kell térni rá, hogy hogyan értette a kérdést.
Ha a beszélgetést azután is kívánja folytatni, akkor lehet közölni a helyzetet, ha nem, akkor témát fog váltani.
A haldokló ellátásában egy team vesz részt: szociális ápoló, szociális munkás, betegápoló, egyház képviselője. Optimális partnerségi viszonyban vannak egymással, bizalom, nyílt, egyenes kommunikáció jellemző a páciens értékrendszerét, igényeit maximálisan fegyelembe véve.
Sokszor a család képtelen eldönteni, hogy mi lenne a legmegfelelőbb. Az orvos, ápoló közlése nyílván jelentős szerepet játszik döntésükben, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy mit és hogyan közlünk (mindenképpen a kompetenciánk körébe tartozó információkat adhatjuk ki, ennek határai elérésekor, ahhoz kell irányítani a pácienst, aki az ügyben illetékes.). A szakmai ápolás felelőssége, hogy hozzásegítse a pácienst a legjobb döntéshez.
Az érzelmi tájékozottság a másik ember érzéseiről, óhatatlanul szükséges, az ápolói tevékenység végzéséhez. Az ápolók számára sokszor áthidalhatatlan feladatot, komoly érzelmi megterhelést jelent, hogy hivatásuk gyakorlásakor empátiást, megértést kell kifejleszteniük, ugyanakkor objektív függetlenséget is kell vállalniuk.
 A szenvedés átélése sokak számára belső lelkiállapot destabilizálódásával jár, pedig a belső nyugalmat akkor is meg kell őriznie.
A segítő támogatás alapja, hogy tudja, a szenvedés a páciens, a hozzátartozók szenvedése, amit úgy kell elviselni, hogy az érzelmi támogatást ne vonja el tőlük, de saját lelki egyensúlyát feltétlenül tartsa meg. Segíteni ugyanis, csak akkor fog tudni.
Segíteni kell a családot a halál elfogadásában, az emberi méltóság maximális figyelembevételével. A tudatánál nem lévő, vagy elhunyt beteget is, az intimitás biztosításával kell kezelnie, a legnagyobb kíméletességgel.
Ismernie kell az egyes kultúrák halállal kapcsolatos hagyományait, szokásait, és azt is figyelembe kell venni, hogy a hozzátartozók érzelmeit súlyosan sértheti a halottal szembeni nem megfelelő bánásmód.
A boncolás kérdése szintén ilyen kényes, finoman kezelendő téma, célja a betegség diagnózisának alátámasztása, a megbetegedés okainak tisztázása.
Segítségével, lehetőség van, népesség halálozási okainak feltárására, tapasztalatot (a kezelőorvos felhasználhatja más, hasonló módon megbetegedettek helyes terápiájához).
Magyarországon, csak akkor lehet eltekinteni tőle, ha a halál természetes eredetű, és a halál oka egyértelmű.
A haldoklóval, halottellátással kapcsolatos etikai problémák esetén, gondolatait, érzéseit hasznos megosztania a gyógyító team tagjaival.
Az ápolók, orvosok, hozzátartozók kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy dönteni kell az életfenntartó kezelésről. Nézetkülönbségek is előfordulhatnak.
Az „Élő végrendelet” a nyugati országokban még akkor készül, amikor a páciens még tiszta tudattal bír. Kijelölhet valakit, aki majd helyette dönthet.
A „nem újraéleszteni” utasítás a világon önmagában elfogadott. Etikai szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy milyen minőségi élet meghosszabbításával vállalkoznak a gyógyítók, és ezt a minőségű életet a beteg vagy hozzátartozói felvállalják ezen? Helyes ezt az utasítást a hozzátartozókkal megvitatni. Az ápolói és orvosi tevékenységek korlátozási körét pontosan szabályozni kell. A dilemma eldöntésében 3 tényezőt kell figyelembe venni.
– autonómia orvosi indikáció- megfelelő életminőség biztosítása
Kérdések: Mennyire súlyos, progresszív irreverzibilis a beteg állapota
                     mivel lehet alátámasztani a diagnózist
                     hogyan rendelkezik a törvény (Eü. Törvény. 16. par.(2)
                     ki döntsön a kezelés folytatását, korlátozását vagy abbahagyását illetően
                     megbeszélték e a beteggel a döntést
                     megbeszélték e a gyógyító team minden tagjával az elhatározást
                     léteznek e a kórházban irányelvek a haldokló állapotú betegek ellátására
                     hozott e írásbeli döntést a beteg
A szervátültetések, az utóbbi 40 évben történnek rendszeresen. Nemzetközi dokumentumok írják le az eljárás ingyenességét, a szervek megszerzésének módját, az agyhalál meghatározásának kritériumát, a várakozási listák kezelésének problémáját.
Morális kérdések kísérik a szerv donortól, a pácienshez (recipiens) –hez való kerülését. (Eü. Törvény XI fej. 202 par.)
Az ápolónak fel kell készülnie a hozzátartozók tájékoztatására.
Az adományozó lehet, élő vagy elhunyt személy. Az előbbi sok etikai problémát vet fel. A szervek adás-vételét világszerte tiltják. A halottból történő szervkivétel feltétele az agyhalál megállapítása.

Comments are closed.