Edzéstudomány
Az edzéselmélet (tudomány) kialakulásának fázisai
• Tapasztalati fázis
• Elkülönülési fázis (Más tudományágakból specifikus ágak)
• Összeadódási fázis
• Kooperációs fázis
• Integrációs fázis (összegzett-tudomány)
• Differenciálódási fázis (sportági, szakági, életkori, tulajdonságspec., színvonalspec.,stb.)
Új irányzatok I.
Matvejev-féle rendszer:
Nagy terjedelmű általános kondicionális képzés az alapozó időszakban
Mozgástechnikai képzés a versenyidőszakban
Periodizáció (alapozó, verseny, átmeneti)
Új irányzatok II.
Tschiene „minőségi szemlélet”
Speciális felkészülés (versenyek)
Az edzéselmélet tárgya
A sportoló…
…kiválasztása, felkészítése
a versenysport intézményrendszere
ezek kölcsönhatásai
és a sportteljesítmény.
A sportoló
A Stv. szerint sportoló az, aki sporttevékenységet végez.
A jogalkotó megkülönböztet versenyszerűen sportoló, hivatásos sportoló és szabadidő-sportoló kategóriát.
Versenyszerűen sportoló (versenyző) az, aki szövetség által kiírt rendezett versenyben, versenyrendszerben vesz részt. A versenyzők vagy amatőr, vagy hivatásos sportolók, bár egy versenyre szóló rajtengedéllyel szabadidő-sportoló is részt vehet versenyen.
„Hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. Minden más versenyző amatőr sportolónak minősül.” Stv 1. § (4)
A versenyzőknek versenyengedéllyel kell rendelkezniük, mely feljogosítja őket a versenyeken, versenyrendszerben való indulásra.
A hivatásos sportoló
Hivatásos sportoló csak versenyző lehet, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen végzi tevékenységét. Egyébként pedig: „amennyiben törvény kivételt nem tesz – a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján fejti ki sporttevékenységét.” Stv. 8. § (1) „Jogi kritérium elsősorban az, hogy a hivatásos sportoló főszabályként munkaviszonyban sportol, munkaszerződést köt sportszervezetével, amely általában sportvállalkozás.”
A jogalkotó szándéka szerint ez a rendelkezés hivatott arra, hogy a sportolók foglalkoztatása körüli anomáliákat (színlelt szerződések, illegális juttatások) kezelje. Mivel munkaviszonyról beszélünk, természetesnek mondható, hogy erre a jogviszonyra általánosságban a Munka Törvénykönyvének (1992. évi XXII: tv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az is nyilvánvaló azonban, hogy mivel a profi sportoló „munkavégzése” nem szokványos munkavégzés, ezért a meglévő eltéréseket is szabályozni kell. Ezt a Stv. meg is teszi.
Ilyen eltérés például, hogy:
a szerződés csak határozott időre köthető,
próbaidőt nem lehet kikötni (próbajáték ≠ próbaidő),
lehetséges a munkaszüneti napon történő rendszeres foglalkoztatás,
sporttevékenységgel össze nem függő további jogviszony hozzájáruláshoz köthető,
a Mt.-ben foglaltakon túlmenő tartalmi elemek meghatározása (pl.: munkavégzés módja, a munka- és pihenőidő),
a munkaviszonyban kifejtett sporttevékenység közbeni baleset üzemi balesetnek minősül.
A sportszakemberek
Bár a hatályos Sporttörvény csak az értelmező és záró rendelkezések közt emlékezik meg róla, mindenképp fontos megjegyezni, hogy a sport ezen szintjén még számos olyan személy tevékenykedik, akik nélkül a sport nem működhetne megfelelően.
Őket összefoglaló néven sportszakembereknek nevezzük. A törvény megfogalmazása szerint „Sportszakember különösen az edző, a csapatvezető, a mérkőzésvezető, a versenybíró, a sportorvos, a gyúró.” Stv 77. § p Mivel az ő működésük meglehetősen sokrétű, ezért a törvényalkotók nem is próbálkoztak meg azzal, hogy a Stv. keretein belül szabályozzák ezeket a tevékenységeket. A 157/2004. (V. 18) kormányrendelet azonban szabályozza azokat a tevékenységi köröket, melyek csak megfelelő szakképesítés megléte esetén folytathatóak, legyen szó akár a szabadidősport területén működő sportvállalkozásról.
A sporttal összefüggő egyes törvények módosításakor a jogalkotó a sportszakemberek számára biztosítja a lehetőséget az „egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás” megfizetésére.
Edzés és versenyzés
Kiválasztás
Az adottsági és környezeti tényezők kölcsönhatásának modellje
Négy szervrendszer fejlődési görbéje
Mozgásfejlődés