A következő bejegyzésben az alázatról, és az átlag emberek hozzáállásáról írok majd. Olvassák szeretettel.
Mi is lenne az alázat? Úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy bizonyos érmének két oldala van . Az egyik oldala a siker, a csillogás és ott a másik oldal is ugyebár a befektetett munka, idő, energia.
Ha az alázatról kellene beszélnem úgy fogalmaznám meg:
Bizonyos kellemetlen tényezők elviselése
, a pozitív fejlődés reményében. (,mert nem mindig valósul meg a fejlődés.)
Egyetlen gond van ezzel az alázattal, kevesen állnak így a dolgokhoz.
Csak a „csillogás”részt látják, a megtett munkát nem és ha negatívum éri ezeket az ember típusokat, jön az irigység is, de ez már más téma.
Tapasztalatból mondom rengetegen többre vihetnék életükben, ha az ego fényezést alázattal helyettesítenék és elismernék ,hogy bármilyen szempontból lehet mindig új dolgot tanulni. A tanulás az alapja mindennek, akiben nincs alázat, az egoból dolgozik hibát vét el+ ha még nemis tanul hozzá duplán elértéktelenedik .
Mi a helyzet az átlag hozzáállással?
Nem érdekli, csak akkor érdekli ha pénzt tud szerezni belőle, és ha egoból dolgozik netán hibázik, azt egoból ki is magyarázza-ha ezzel az egyén nem is fejlődik hosszútávon, de rövid távon megnyugtatja magát vele.
Ez rossz hozzáállás, mely egy ördögi körbe vezet. Egy szóval nagyon is FONTOS az alázat, mert csak úgy érhetünk el sikereket egy életen át.